Az Alapítvány számos szakmai elismerésben részesült, legnagyobb örömet mégis az jelenti számunkra, mikor látjuk, hogy a hozzánk járó gyermekek milyen sikereket érnek el, hogyan teljesedik ki az életük. Köszönettel fogadjuk ezeket a személyes történeteket, amelyek sokszor a legnagyobb motivációt jelentik a terápiák előtt álló gyermekek és családjaik számára.

Aux Mátyás

Matyi fiúnkkal 2003 szeptemberében jelentkeztünk a Gézengúz Alapítványnál vizsgálatra, állapotfelmérésre. Az akkor két hónapos kisgyerek mára már első osztályos fiatalember, akiről mostanra már elég jól körülhatárolhatóan tudjuk, hogy koraszülöttségéből származó mozgássérültsége és részképesség zavarai milyen mértékűek és jellegűek. Akkor azonban még mindezt nem tudtuk, csupán egy barátunk tanácsára jelentkeztünk az Alapítványnál a kissé koraszülött babával. A következő hónapok során kiderült, hogy a 34. heti koraszülöttsége és az ezzel járó különböző problémák (általános fertőzés az első 5 napban, keringési zavarok, kamratágulat) megkésett mozgásfejlődést, mára már viszonylag enyhének mondható mozgássérültséget, és a tanulásban egyes részterületek (grafomotorika, figyelem zavar, szem-kéz koordináció nehézségei) sérülését okozták.

Az addig általunk bejárt kórházi utakhoz képest kellemes élmény volt a békásmegyeri épületbe megérkezni, ahol a vidám, színes, nyugodt kuckókban került sor a vizsgálatra, majd a későbbi foglalkozásokra. De a berendezés mellett még sokkal fontosabb volt számunkra a terapeuták ”vidám, színes és nyugodt” viselkedése, a gyorsan és könnyen kialakult együttműködés, a türelem és figyelmesség, ahogyan sokszor aggodalmaskodó, sokszor türelmetlenkedő kérdéseinkre válaszoltak, és teljes hozzáállásukkal a szakmai profizmust, empátiát és figyelmet képviseltek. A mozgásfejlesztés mellett fokozatosan sor került valamennyi részterület feltérképezésére, így a legtöbb - az Alapítvány által nyújtott - fejlesztési lehetőséget kihasználtuk. A rendszeres egyéni mozgásterápia mellett az úszás volt a másik fő terület Matyi fejlesztésében, de a beszélgetések és vizsgálatok által számos más fejlesztési lehetőségről is információt kaptunk, megbeszéltük, éltünk vele, vagyis tulajdonképpen megvalósult egyfajta folyamatos egyeztetés, beszélgetés, konzultáció kisfiúnk fejlődéséről, és ezáltal egy hosszú távú fejlesztési ív kialakítása és követése.

Matyi most elsős tanuló a Pető Intézet „Esélyteremtő osztályában” ahol alapvetően a mielőbbi integrációra készítik fel a gyereket. Önállóan jár, a maga sajátos megoldásával „szalad” is, fára mászik, úszik, tornázik, dobolni tanul. Már nagycsoportos óvodásként megtanult írni-olvasni. A ceruzafogással és a kézírással komoly nehézségei vannak, de a billentyűzeten hibátlan helyesírással ír le bármit és kimeríthetetlen mindenféle történtek mesélésében és hallgatásában, különleges memóriája van, kifinomult hallása és zenei érzéke és vagány humora. Ja, és szerelmes is! 

A Gézengúznál töltött évek során nagyon megszerettük a budakalászi központot, ízléses és nagyon igényesen kialakított falai közé mindig szívesen mentünk tornázni, úszni, táborozni, és vizsgálatra a karácsonyi ünnepségek pedig minden évben valódi ünnepléssé váltak számunkra azokkal, akikkel a Gézengúzzal együtt töltött évek során –talán nem túlzás azt mondanom - baráti viszony alakult ki.

Köszönjük nekik, hogy tudásukkal, figyelmükkel és szeretetteljes hozzáállásukkal segítettek minket ezen az úton, és nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Matyiból egy önálló életvitelre képes, ügyes és – a kezdeti állapothoz képest – nagyon jó mozgású gyerek válhatott.

Csököly Molli

Molli ez év szeptemberétől normál fejlődésű gyerekekkel együtt jár óvodába, pedig néhány évvel ezelőtt ez a legmerészebb álmunk volt!

9 hónapos volt, amikor kiderült, hogy nagyon komoly idegrendszeri sérülése van. Miután az első sokkból felocsúdtunk, tudatosult bennünk, hogy minél előbb korai fejlesztésre van szüksége, így ennek lehetőségei után kutattam. Így találtam rá a Gézengúz Alapítványra. Az első vizsgálatunk után az Alapítvány szakmai vezetője, Schultheisz Judit doktornő javasolta, hogy ne csak náluk kezdjük meg a fejlesztő munkát, hiszen hódmezővásárhelyiek vagyunk, a nagy távolság miatt csak ritkán tudunk idelátogatni. Mivel az Alapítvány régóta jó szakmai kapcsolatot ápol a szegedi Odú Korai Fejlesztő Központtal, Judit segítségével ott is fogadtak minket. Megkezdődhetett a közös és gyümölcsöző munka. Heti rendszerességgel az Odúban, havi néhány intenzív nap formájában pedig a Gézengúzban. Mindig örömmel érkezünk  Mollival ezekre az intenzív napokra, hiszen szeretettel fogadnak minket és a Cseppek Háza apartmanjának köszönhetően igazán otthon érezhetjük magunkat, ez nagyban megkönnyíti az eredményes munkát.

Köszönjük Juditnak, hogy 20 évvel ezelőtt volt bátorsága, ereje, kitartása, hogy létrehozza az Alapítványt.

Köszönjük minden itt dolgozónak áldozatkész munkáját, akiknek segítségével Mollika a csodával határos fejlődésen ment keresztül az elmúlt 3 év alatt.

Mi még sokáig számítunk Rátok és az Alapítványra, hiszen újabb álmunk, célunk van Molli életében, az általános iskola.

Csököly Molli és családja

A Csököly család levele

Rácz Niki

2008. június 14-én, egy 11 éves kislány a Pozsonyban megrendezett úszóversenyen 1 aranyérmet, 2 ezüstérmet és 1 bronzérmet nyert, eredményével pedig felkerült a világranglistára. Nagy öröm, büszke szülők, elégedett edző, meghatott nagyszülők és ismerősök.  Ez a verseny a Fogyatékkal Élők Szlovákiai Úszó Kupája  (Slovakia Cup in swimming for the disabled) volt.

„Niki 11 évvel ezelőtt végtaghiánnyal született, bal karján nem fejlődtek ki az ujjai, a tenyere.
A szülőszobában az eufórikus boldogság helyett döbbenet, kétségbeesés. széttárt karok, „…hát haza kell vinni, és kész…”.
Az első hetek a tehetetlenség, egymás vádolása, a „…miért éppen velünk történik ez?” jegyében zajlottak. Azt hiszem, ezek az érzések sokak számára ismerősek.

2 hónapos volt a kislányunk, amikor először hallottunk a Gézengúz Alapítványról. Telefon, időpont-egyeztetés, és már úton is voltunk a főváros felé, tele feszültséggel, és reménnyel. Ezzel a találkozással változott meg az életünk. Az alapítvány munkatársai, és egy kedves, szemüveges hölgy az oka ennek. Ő JUDIT doktornő.
A doktornő először jó alaposan megvizsgálta kislányunkat, utána pedig következett a kádazás. Először láttunk ilyet, és kellően döbbent szemekkel figyeltük, ahogy Judit a nagy kád vízben ide-oda húzgálta, forgatta pici gyerekünket. A lányunk ráadásul mindezt zokszó nélkül tűrte.
Judit doktornő őszintén beszélt: természetesen a gyerek ujjai nem fognak kinőni, de a szárazföldi tornával és vízi terápiával gyermekünk egészséges, erős izomzatra tesz szert, kialakul a „kétkéz”-tudata, és lehetősége lesz egész életet élni. Már nem is láttuk olyan sötéten a jövőt.

Természetesen, a neheze ezután jött. A különböző fejlesztő gyakorlatokat mindennap a szőnyegen végeztük, a kis füzetünkből lesve a „házi feladatokat”, esténként pedig kádaztunk. Nem volt könnyű időszak, a nagyszülők az első „bemutató” után kimenekültek, hogy hogyan „kínozzuk” . Az első sikerek azonban visszaadták az erőnket, hogy legyőzzük önsajnálatunkat, és tovább tudjuk csinálni. Megtanultuk, hogy gyermekünk úgy fogja saját magát elfogadni és szeretni, ahogyan mi is elfogadjuk és szeretjük Őt.
Sok év telt el azóta, már nem járunk a Gézengúzba. Akkor régen Judit doktornő nemcsak elindított bennünket az úton, de CÉLT is adott: érdemes küzdeni. Kislányunk ma már saját kategóriájában és korosztályában országos bajnok, és a nemzetközi vizeken is jól szerepelt. Imád úszni, de több más sportban is szívesen rész vesz. Nikike a legszebb kislány, szorgalmas, kitűnő tanuló, törekvő, jókedvű és energikus emberke. Az, hogy ilyenné vált, annak a terápiának és szeretetnek, az erős alapnak köszönhetjük, amit itt a Gézengúz Alapítványnál, Judit doktornőtől és munkatársaitól kaptunk.

Nekünk nagyon hiányzik ez az alapítványi szellem.

Köszönjük.”